Penész
A penészspórák, hasonlóan számtalan más mikroszkópikus élő szervezethez, jellemzően a levegőben lebegve terjednek, felületeken megtelepszenek és ha megfelelő körülményeket találnak, megkezdik élettevékenységüket. Az egészséges emberi életfeltételek nem esnek egybe a penész ideális környezeti igényeivel.
Penészedés ott kezdődik, ahol legalább 72 órát meghaladó időtartamig, 75% feletti a nedvességtartalom. Tehát nem kell a víznek folynia az ablaküvegen, vagy csepegni a mennyezetről, nem kell nedvességtől csillognia a vasbeton áthidalóknak, padlásfödémnek, elégséges, ha a falak hideg részein (hőhidakon) a vakolat, festés, vagy tapéta szöveteiben, parányi üregeiben (kapillárisokban) szemmel nem is látható, gyakorlatilag nem érzékelhető apró vízrészecskék tartósan jelen vannak. Látható, hogy a nedves közeg az alapvető életfeltétel. Ha rövid ideig nedvesedik egy felület (pl.: rendkívüli páraképződés lecsapódásából falon, nyílászárókon, stb.) akkor a páraképződés megszűntével a felület megszárad, marad a kellően száraz környezet, nincs penész.
A száraz kifejezés leginkább az un. "normál klímával" azonosítható. +20oC és kb. 55%-os relatív páratartalom. Jól szellőzöttnek tekinthető az olyan helyiség, ahol óránként 1-2-szeres a légcsere. Ezt a légcserét az un. "légzáró" vagy "fokozottan légzáró" nyílászárók nem teszik lehetővé. Megfelelő hőmérsékletű felület alatt azt kell érteni, hogy az adott helyiség léghőmérsékleténél 2-3 oC-al nagyobb mértékben nem tér el a padló, mennyezet, vagy a falak felületi hőmérséklete. Ez az állapot jól hőszigetelt épületek esetében megfelelő fűtéssel, rossz hőszigetelő képességű szerkezetek esetén túlfűtéssel biztosítható. Természetesen a jó hőszigetelési megoldásokkal megvalósult épületekben sem mellőzhető a fűtés. Kivételt képeznek azok az un. passzív-, vagy "0" energiaszintű épületek, ahol már extrém mértékű valamennyi térelhatárolónál a hőszigetelés. (Pl.: az alapok és a talajon fekvő padló alatt 10-15 cm vastag, oldalfalakon, lábazatokon 15-20 cm, födémek, tetők esetében 30-35 cm, miközben a beépített nyílászárók hőátbocsátási értéke 0,9 alatti, de az ilyen épületek más kategóriába tartoznak!)
Mivel az épületek hőveszteségének legnagyobb része (kb.: 35-40%-a) a külső falakon jelentkezik, ezért a homlokzati hőszigetelések megvalósítása jelentős előrelépés az ideális épületek elérésében. A jól megtervezett és szakszerűen kivitelezett homlokzati hőszigetelésekkel minimálisra csökkenthetőek, vagy akár meg is szüntethetőek azok a hőhidak, amelyek a belső páralecsapódás legkritikusabb helyei. E területen a legnagyobb hazai tapasztalatokkal a dryvit rendszer rendelkezik, hisz már több, mint három évtizede 20 millió m2-t meghaladó épülethomlokzaton került felépítésre kifogástalan tapasztalatokkal. Gyakran felvetik, hogy az expandált polisztirol hőszigetelő anyaggal készül homlokzati hőszigetelések megzavarják a falakban a páraáramlást. Tudni kell, hogy a helyiségek páratartalmának kb. 3 %-a távozik a falakon át, míg a 97 % a szellőztetés és a nyílászárók résein kialakuló un. filtráció révén távozik. Ha elmarad a szellőztetés és tökéletes a nyílászárók légzárása, abban az esetben a 3%-nyi, falakon átjutó pára nem engedi meg a normál klíma kialakulását. Bekövetkezik a "dunszt-hatás", amit nem a homlokzati hőszigetelés idéz elő. Lásd: homlokzati hőszigetelés nélküli új épületek párásodási, penészedési problémái, vagy a több évtizedig problémamentes panel-lakásokban elvégzett ablakcserék után jelentkező penészedések!
A fűtött helyiségekben télen jelentősen magasabb a páranyomás, mint a szabadban. Ha áttekintjük az alábbi táblázatot látható, hogy akár 1.000 - 1.500 Pa nyomáskülönbség is kialakulhat a belső és a külső tér között, mely nyomáskülönbség az említett 3%-nyi párát gond nélkül "átpréseli" akár a polisztirolos, akár a műgyantás hőszigeteléseken, vagy ragasztókon, vakolatokon.
Ahol a penésznek kedvezőek a feltételek, ott az emberi egészség, az épületszerkezetek veszélyben vannak. Első tünetek a kellemetlen, fülledt levegő, dohos szag. Ezt követi a már szemmel is látható telepes elterjedés, ami kellemetlen látvány, de az esztétikai hiányosságon túl tudjuk, hogy a folyamatos spórakibocsátás légzőszervi betegségeket idéz elő, bontja az építőanyagok jelentős részét (festékek, tapéták, textíliák, faanyagok, stb.) kedvező feltételeket teremtenek a még nagyobb károkat okozó bomlási jelenségeknek (rothadás, korhadás, stb.)
Az allergiás megbetegedések mára népbetegséggé váltak, s ebben a gomba jelentősége sokszor meghaladja a pollenét. (A pollenjelentésekhez hasonlóan időnként bizonyos gombák koncentrációját is jelzik.) Van, hogy a falon megjelenő penészgomba évekig nem okoz gondot, ám ma már annyi környezeti terhelés ér minket, hogy ez lehet az utolsó csepp a pohárban. S ha már létrejön (gyerekeknél hamarabb) az érzékenység, kevés is elég lehet a fulladáshoz, szénanáthához, rosszabb esetben az asztmához vagy - a gomba méretétől függően - akár a tüdőfertőzéshez is. Minél kisebb a penészgomba, annál mélyebbre jut a szervezetben, és csökkent ellenálló képesség esetén betegséget okozhat. A tökéletes szigetelésre való törekevés óta külön iparággá vált a penésztelenítés. Fontos, hogy - az azbeszthez hasonlóan - ne úgy próbáljuk eltávolítani, hogy azzal még nagyobb kárt okozunk (szétszórjuk, illetve belélegezzük a spórákat), s hogy lehetőség szerint ne újabb méreggel próbáljuk kiirtani.